Anyák és lányaik – Az anyaseb gyógyítása

Az anyaseb az édesanyánktól hozott korlátozó hitrendszereink összessége, amelyeket a vele való kapcsolat dinamikájából hordozunk magunkban, és amelyek visszatérően szabotálják, hogy boldog és teljes életet éljünk. Úgy is fogalmazhatjuk, hogy a túlgondoskodó vagy elhanyagoló anya (pozitív vagy negatív anyakomplexus) hatása személyes életünkre, érzelemmintáinkra, kapcsolati választásainkra és döntéseinkre. Gondoljuk végig, hogyan sérül a hiteles önkifejezésünk és önmegvalósításunk az anyai kapcsolat tükrében! Az anyaseb hatással van arra is, mikor érezzük magunkat biztonságban és mikor nem, hogyan, és milyen mértékben vagyunk szabadok azoktól az elvárásoktól, amelyeket édesanyánk támasztott velünk szemben. Az anyaseb generációkon keresztül öröklődik, hetedíziglen hordozzuk magunkban az anyai és apai ág generációs programjait, amelyek a személyes élettörténetünkben aktiválódnak.

1. Gondold végig, milyen helyzetekben okoz nyomást az édesanyáddal kapcsolat és miért?
2. Mik az édesanyád hitrendszerei, amiket tőle hozol? (test, szex, étel, karrier, kapcsolatok) – Mivel vagy azonos és mivel nem?

Az anyasebnek köszönhetően tapasztalhatjuk, hogy állandóan méricskéljük magunkat másokhoz, versengünk, szabotáljuk a sikerünket, a boldogságunkat, gyenge kapcsolati határaink vannak, nehezen mondunk nemet, hibáztatjuk magunkat és függő helyzetbe kerülünk másokkal szemben. Szerethetőek akarunk maradni, és mások igényei szerint cselekszünk, nehezen tudjuk felismerni a szükségleteinket és kifejezni azokat, hajlamosak lehetünk feláldozni magunkat, és az álmainkat kapcsolataink oltárán.

Amikor a leány internalizálja az anyai tudattalan hiteket (pl. nem vagyok elég jó), akkor megfelel ugyan az anyának, de önmagát megtagadja. Ha nem internalizálja a leány az anya tudattalan hitrendszerét, és a saját erejét erősíti meg, az anya tudat alatt ezt személyes visszautasításnak élheti meg. Miután a leány nem akarja kockáztatni az anyai szeretet elvesztését, internalizálja a korlátozó hitrendszert az érzelmi túlélés érdekében. Ezt a jelenséget nevezzük kettős kötésnek.

Gyakran szembesülünk érzelmi zsarolással az anya részéről, aminek a kettős kötés értelmébe fejet is hajtunk. Gyakran hallhajuk: „Nézd mi mindent tett érted az anyád!” Azok az anyák, akik úgy érzik sok áldozatot hoztak gyermekükért, valóban visszautasításnak élhetik meg, amikor a gyermek a saját álmait tartja előrébbvalónak. Ezek az anyák, mintha birtokolnák gyermeküket és önigazolásként szolgálna számukra, ami a manipuláció erőteljes formája. Ez azt okozza a következő generációk számára, hogy a gyermek kicsinek érzi magát, hogy megerősítse az anya identitását. Az engedelmes, bűntudattól szenvedő leány ezeket a hiteket erősíti meg magában: „Hűséggel tartozom az anyámnak, mindenáron. Ha felbosszantom, azt fogja hinni, nem szeretem. Annyi áldozatot hozott értem, nem akarom, hogy rosszul érezze magát, önző dolog lenne szemrehányást tenni neki.” Ismerős?

Az igazság az, ha tudat alatt félünk ellentmondani anyánknak, nem tudjuk önmagunkat kiteljesíteni. Szeretnénk elkerülni az irigységet, a haragot az árulásunkért, ami édesanyánkban keltődik, ha ellentmondunk neki. Ne feledjük, a gyermek nem mentheti meg az anyját! Sok esetben az anyánkhoz való hűségünk, az anyasebhez való hűségünk. Fontos tudatosítanunk, hogy az anyák akkor nem adják tovább az anyasebet gyermeküknek, ha saját veszteségeiket meggyászolták, és nem a gyermeküket tekinti az érzelmi támogatás és az önigazolás fő forrásának. Az anyák felelőssége, hogy elgyászolják veszteségeiket. Igaz ez felmenőinkre és megszívlelendő, ha utódainkra gondolunk.

Mi történik, ha nincs meggyógyítva az anyaseb? Az az állandó érzetünk, hogy velünk valami baj van, félünk megélni a saját potenciáljainkat és nem tudjuk, ki vagyunk valójában, gyengék a kapcsolati határaink, nem érezzük érdemesnek magunkat arra, hogy beteljesítsük az álmainkat, nem érezzük magunkat biztonságban ahhoz, hogy a saját igazságunk hangján szólaljunk fel, szabotáljuk a sikereinket, amikor az áttörés közelében járunk. Valójában tudatalatt édesanyánk jóváhagyására várunk, hogy élhessük az életünket.

Ha nem tudatosítjuk, hogy anyánkkal való kapcsolat fájdalmai hogyan hatnak az életünkre, bizonyos fokig gyermekek maradunk. Legyünk bátrak elkülöníteni a saját hitrendszereinket, gondolatainkat, értékítéleteinket az övétől! És persze fogadjuk el, amiben hasonló értékeket vallunk! Jogunk van érezni a fájdalmat, amiért megsérültek a szükségleteink, az érzelmi feldolgozás szempontjából a gyász a gyógyulás első lépcsőfoka.

Ha meggyógyul az anyaseb, önmagunkat tudjuk feltétel nélküli szeretettel megölelni szégyen nélkül. Könnyebben kezeljük az érzéseinket, egészséges határokat tudunk megtartani a kapcsolataikban, stabil belső anyát építhetünk fel magunkban, aki szereti, támogatja és táplálja a bennünk élő gyermeket, kompetensnek éljük meg magunkat. Önelfogadóak, együttérzőek vagyunk magunkkal és másokkal, már nem kell bizonyítanunk senkinek, és nyugodt szívvel bízhatunk benne, hogy az élet azt hozza, amire szükségünk van.

Gyógyulásunk az apaseb gyógyításával, a belső gyermek és a belső szülő megerősítésével válik teljessé. A személyes gyógyulásunk fontos részévé válik a kollektív anyaseb és apaseb gyógyulásának is. Az apaseb hatásairól és a gyógyulás módjairól is lesz még szó. Ne feledjük, a legjobb szülők mi magunk vagyunk belső gyermekünk számára és ez így van rendjén!

Ajánlott irodalom: Verena Kast: A személyiség születése

ETS.